Semmi meglepő, új vagy zavarbaejtő nincs abban, hogy a kereszténység megjelenik a politikai szférában. Arról sincsen szó, hogy a vallásnak szükségszerűen politikai oldalt kellene meghatároznia, a liberális kereszténység létező középút, amin szelíden járt Barack Obama és Justin Trudeau is. Az arcpirítás akkor kezdődik, amikor kényszeres feladattá válik leuralni ezt a teret is, az erkölcs, a hit, a hagyomány mindenki által könnyen fogyasztható politikai termékké butításával redukálásával. 

Hogy jutottunk el ide?

A hívő embert könnyű összetéveszteni a sánta kutyával - vagy valami hasonló. 

A magyar ellenzéki közéleti fogyasztó vagy hívő vagy ateista. Vagy feltétel nélkül bízik vagy nem bízik senkiben. Az előbbi Évától Mária Magdolnáig, elszámoltatástól euróig mindent elhisz, csak legyen már mennyeknek országa, ahol Viktornak nincs helye.

Egyenes asszociációs ív feszült a Brian Életében egymás mellett prédikáló próféták és az előválasztás miniszterelnök-jelöltjei között. A lényeges különbség, hogy Monty Python alakjainak van egyedi terméktulajdonsága, a magyar politikai piac kommunikációja viszont redukálódott a „mi vagyunk a legkevésbé olyanok” üzenet célcsoporthoz igazított interpretációira.

Tulajdonképpen mindegy, hogy a prédikálószékről vagy a sajtótájékoztató pulpitusáról szól híveihez a klérus kiemelt tagja, ígéreteiknek pontosan ugyanannyi relevanciája van a valósághoz. A „mi megtisztítjuk az ellenzéket a bűnösöktől”, „a nyugat fényes csillaga felé vezetjük Magyarországot” és ehhez hasonló mondások csak a lokalitás tekintetében térnek el a „megváltó mentesít a bűneink alól, hogy a halál után eljussunk Isten országába” állítástól. Azért az nem mindegy, hogy az evilági vagy a túlvilági kánaán ígéretéről van-e szó.

Bár Dobrev Klára mindent megtett, hogy barokk templombelsőket megszégyenítő önreprezentációjával betöltse a vallás által üresen hagyott helyet és szekuláris Szűz Máriaként, glóriával a feje felett járta az országot, hogy keblére ölelje a magyar társadalmat, sőt még Feri is elkísérte, hogy rajta gyakorolhassuk az engesztelés csodáját, mégis MZP-nél kötöttünk ki. 

Mármint hol?

„Erkölcs. Béke. Őszinteség. Két ember, a város és a vidék, örök barátságot kötnek, a jövőt elrabló ellenség elleni harc közben...” A kilencvenes évek mozi trailereinek legendás narrátora Don LaFontaine feltámadt egy pillanatra a kedvünkért, a Chariots of Fire csúcsponton, a jobbról belépő Márki-Zay Péter átöleli Karácsony Gergelyt. Sírunk is egy kicsit.

„A kicsik győzelme ez” mondja Márki-Zay köszönő beszédében, hibátlanul keretezve saját történetét a viszontagságok ellenére győzedelmeskedő legkisebb fiú archetipikus meséjévé (bocs, András, te ehhez túl budai voltál). A kisemberhez, akiben senki nem hitt, de segítség nélkül lett mégis hős, könnyen kapcsolódunk, főleg, ha még outsider is. Megállhattunk volna itt.

De nem sikerült jó puritánként megtartani ezt az egyszerű mítoszt, helyette a biblikus giccs politikai kommunikációvá transzubsztanciált, szemérmetlenül hatásos motívumaival vagyunk felkenve immáron mind, kiábrándult hívők, kiéhezett ateisták. Méghozzá attól a szent pillanattól, amikor Márki-Zay miniszterelnök-jelölti győzelmi beszédében szó szerint kimondta: „mi ellene fogunk mondani a gonosznak”. Ne felejtsük el, Hódmezővásárhelyen történt az első csoda, ez az otthona a mi prófétánknak, aki elhozza nekünk a szeret országát. Akinek még a fact check kedvéért sincs röpke 40 perce végig hallgatni, itt egy kis ízelítő a páratlan esztétikából:

A magyar liberális keresztények térde már az „érték” szó hallatán megremegett egy pillanatra, de jobb és baloldal méltatlanul híres alakjai akkor csodálkoztak, majd borultak egymásra anno az Anker-köz szakrális terében, amikor megbizonyosodhattak róla, hogy újabb csoda történt. Márki-Zay a józan bölcs, az univerzális igazságok közvetítője ismét szóla: „sötétséggel nem lehet legyőzni a sötétséget”. Az ellenzék megtisztult a farizeusoktól. 

A "szeretet mindent átalakító, politikát is formáló ereje" üzenettől is könnyem kicsordulna, ha nem lenne egyébként az egésztől szekunder szégyenem. Miért? Például azért, mert Márki-Zay szemrebbenés nélkül letette a Szent Atya jokert:

Nem az állítások esetleges hiteltelenségével, hanem Ferenc pápa hitelességének felhasználásával vitatkozom. Vagy lemaradtunk egy egyedülálló diplomáciai eseményről, ahol lepacsiztak a Pápával és jól megbeszélték, hogy Orbán a blaszfémia poszterarca, vagy MZP egyik reggel Isten földi helytartójának magyarországi helytartójaként ébredt, s olyan tudáshoz fér hozzá, amihez mi, gyaur kutyák nem. 

De semmi gond, hiszen Márki-Zay 10 fontos témakörben jelölte ki az ügyvivőit, s ebbe szerencsére bekerültek az egyházi ügyek is. A médiával, mint negyedik hatalmi ággal majd foglalkozunk máskor, a kulturális kérdésekben meg tök oké nekünk Schmidt Mária és L. Simon László is. 

Szóval chill out, testvéreim az Úrban, 2022-ben újabb csoda fog történni, úgyis mindegy, hogy a jobb vagy a bal szemetekben van a gerenda.